No, itt a legendák alapján, de forrás nélkül hasonlítom össze a két lényt (mindkettő a legkésőbb totálisan-legendának minősített mítikus lények közé tartozik, mégis igen nagy a keveredés mára, főleg Holywoodnak köszönhetően).
Vámpír
A vámpír élőhalott. Egy meghalt, de visszajáró ember teste. Nincs tudomásunk nem-emberi vámpírokról. A denevérré-alakulás Stokerhez kötődik, illetve egyes mexikói denevérfajok viselkedéséhez (a spanyol bevándorlók erősen katolikus beállítottságúak min a mai napig).
*Megjegyzés: a vámpírkodó denevérek elég kevés vért szívnak ki az állatokból, és bár csapatosan járnak - mint minden denevérfaj - sosem hal ebbe bele semmmi (persze a gyengeség és a nyílt seb (alvadásgátló van a nyálukban, de ez kompenzálódik valamelyest baktériumelleni védelemmmel, de a legyek...) okozhat másodlagos halálozást).
No. A vámpír NEM képes farkassá alakulni. A farkasok vonítanak, meg mindkettő éjjel jár, így az is kétséges valóban "kísérik"-e a farkasok a vámpírt.
Sebezhetőség: fakaró a szívbe. Nem bírják a fokhagymát (a szag elég). Egyébként a teljes "kivégzési módja", amiről olvastam: a kiásott halott szívébe karót vernek, levágják a fejét (újabb biztosnak tűnő módszer), a nyak és a fej közé fokhagymát tesznek (asszem 1 fejet), és a szemére, vagy a nyelve alá 1-1 pénzérmét tesznek (hogy ki tudja fizetni a Halál Révészét. Fura szokás, inkább görög, mint keresztény). Egyéb sebek: hatásukról nincs információ. Valószínűleg aznapra azonnal elmenekül a lény, de másnapra ismét egész. Ez arra utál, hogy félig szellemként tevékeny.
Vislekedés: a vámpír a túlélésért vesz magához vért. Szaporodásáról nem tudunk hivatalosan semmit, a filmbéli vámpír a harapásával fertőzi a kórt a) ha az áldozata életbenmarad b) ha az áldozat kivérzik, majd a vámpír a saját vérét bejuttatja az áldozatba (ez utóbbi lehetőség orvosi utánajárást sejtet a vértranszfúziókról).
A leírások (akár rendőrségi jegyzőkönyvek) szerint a vámpír jelenlétére (erősen territoriális, ált. egy falut, de mindíg lakott, viszonylag népesebb települést látogat) "ragály", azaz legyengült, vérszegény állatok egyre növekvő mennyisége utal. Rajtuk apró sebek is találhatóak lehetnek. Emberekre a legritkább esetben terjed ez a tünet.
Ekkor egy viszonylag friss (1-2-4 hetes, kvázi a legutóbb eltemetett ember) "tetem" lesz a gyanús. A pontos helymegállapításra több módszer létezik (a fekete macska (random állat) melyik sírnál kódorog, vagy a ló (kantárszáron vezetve) melyik sír felett nem hajlandó átugratni stb.). Ha megvan a keresett sír, azt kiássák. Régen ugyebár nem volt divatban a hamvasztás.
A kiásott holttest ilyenkor frissnek mutatkozik, bomlás jelei nem tapasztalhatóak, arca vérrel telt =pirospozsgás, "ajkain friss vércsepp csillog". Szagot nem áraszt. Ekkor verik át a testet karóval (esetenként a pap ceremóniát is tarthat közben, és szenteltvízzel beszenteli a sírt, de ez szerintem másodlagos).
Az irodalmi vámpír a világtól eltávolodott, minden anyagi javaktól megcsömörlött lény (gazdag, de lepusztult kastélyban lakó arisztokrata, aki nem hal meg, és népe fölött örökké uralkodik, nem lehet megszabadulni tőle. Ez a félelem forrása a nép oldaláról).
Lényegében az örökké tartó élet miatt örökké tartó unalomba süllyedt ember a modern irodalomban, aki már csak az életben (a saját életében) lát értéket. Tökéletes kapitalista, akire nem hatnak az általa előidézett betegségek és szennyezés, szenvedés, mert nem érez semmit, és mindenből felgyógyul.
Tevékeny időszak: feltételezhetően éjszaka, de lehet, hogy csak nem fényes nappal.
Farkasember
Előre is megjegyezném, hogy kétfée van belőle. Az egyik, aki varázsló, vagy az ördög szolgájaként nyerte el ezt a képességet, és akarata szerint változik át farkassá. Konkrétan farkassá, és nem használ köztes szörny-alakot. Persze ez a farkas nagyobb, életerősebb szokott lenni fajtársainál. A folyamatot úgy irják le,, mint "átbucskázott a saját fején" - bármit is jelentsen ez.
A másik változat az "átkozott". Ez a holywoodi klisé szerint harapással fertőződik, valójában a kór oka ismeretlen. Mindíg kifejezetten nagyobb állat, mint egy normális példány, és képes bejutni lezárt helyekre is (aka. képes kilincset használni, de kulcsot már nem). Fizikai ereje hatalmas. Dühös. Agyafúrt, de félig állati ösztönök irányítják. Gyakran hallatja vonítását. Az átváltozás ált. egy külső eseményhez kötődik (lelkiállapot, vagy hagyományosan a Hold teltsége).
Ami közös bennük:
ÉLŐ személy változik át.
Sebezhetőség: ezüsttel okozva bármilyen sérülés maradandó. Jó regenerálódóképesség kis sérülésekből. Nagyobb sérülések (pl. végtagvesztés) visszaváltozáskor megmaradnak (nincs adat, hogy idővel képesek-e visszanöveszteni). Ha bármelyik alakjában meghal, akkor meghal, de visszaváltozik emberré.
Ölés: ált. nem a táplálkoozás a célja, hanem a düh levezetése. Az akaratlagos átváltozók kordában tartják ezt a tulajdonságot, és ritkán támadnak bárkire is (ált. utaznak ezzel a képességgel). Ha támadnak, ált. közeli ismerősök szoktak az áldozatok lenni (pl. családtagok), akikhez normális esetben szeretettel viszonyul. A tetemek állapota: erősen szétmarcangolt.
Tudtommal kisebb falvakhoz, magányos tanyához kötődik az észlelésük, ált. erdő közelében, de legalább egy alkalommal hadseregben szolgáló katonát is vádoltak ezzel (azthiszem az első világháborúban szolgált, és csak a jó ügyvédje és a szerencse mentette meg).
