Vegyük egyesével a könyveket! ugyan számtalan helyen fellelhető jobb, pontosabb leírás, meg mindenféle extra, de itt csak a "különlegességükre" koncentrálok:
- A Tűzhegy varázslója: az első könyv. Sajna a magyar kiadásból lényegében mindenhol kihagyták az "instant dobókockát" a lapok aljáról, de annyi baj legyen. Steve Jackson és Ian Livingstone első fele / második fele alapon, egyeztetés nélkül írták meg.
- A hóboszorkány barlangjai: a sok, változatos helyszín adja meg a savát-borsát, meg hogy kivételesen 3 részre tagolódik a könyv (legyőzni a szörnyet, legyőzni a bosst, legyőzni az átkot).
- A Végzet Erdeje: az egyetlen könyv, aminél nem kellett azonnal nyerni: annyiszor játszhattad végig egy karakterrel, ameddig bele nem fáradtál. Elég béna megoldással működött, és nagyon gyengék voltak az "ellenfelek", de emiatt a megoldás miatt (alternatív utak) elég kedvelt lett.
- A rémület útvesztője: unalmas, egysíkú, Canon a barbár típusúő történet. Még a varázslatrendszer sem mentette meg a szememben.
- A káosz fellegvára: kiérdemelte a "minden idők leghibásabban fordított könyve" címet. Rossz fejezetpontmegadások, össze-vissza nevezések - minden, ami ahhoz kellett, hogy érdemes legyen beszerezni egy angol példányt.
- A varázsló kriptája: a hosszú fejezetpontok durván a legjobbak közé emelték. Pedig az egész úgy nézett ki: ha átmentél a folyón, meghaltál. Ha valamit nem úgy csináltál, ahogy mi elékpzeltük, meghaltál. A végén meg egyszerűen felhasználtad a kulcsokat. Talán a kifejezetten jólsikerült rajzok a titka?
- A vértengerek: kalóznak lenni jó, yoho. Az időlimit sokaknak ment az idegeire, ettől eltekintve mindenki küzdött az eszement mennyiségű pénzt összeharácsolni. Az időlimit miatt azonban nem melegetik a klasszikusok között. (Pedig rendkívül jól kidolgozott a szerencsejáték-rabszolgakereskedő vonal, de ha akartál lehettél megszállott kalandor is.)
- Tolvajok városa: egyértelműen a grafikák mentették meg a felejtéstől. Szerintem elég gyenge. Csak bemutat egy rég várt NPC-t...
- Halállabirintus: az AD&D ősforrása, mondhatnánk. Nyit ajtó - öl szörny - kincs összeszed. Magyarul is volt egy ilyen: A Nagy Féregfutam a mindannyiunk által ismert és szeretett Jeffrey Stone aljas John Calwell keze munkája. Jár az Árnyékvilágért...
- A gyíkkirály szigete: jó főellenfél, kisebb alternatív utak. Elég jól összehozták, még egy sereg élén is harcolhatunk. Mégsem olyan ütős, elég tucat-íze van :?
- Bajnokok próbája: folytatás. Van olyan, aki évekig nem bírta összeszedni az összes gyűrűt. Önmaga paródiája, amire az az ajtó is utal, amit ha kinyitsz, meghaltál. Még ilyen hülyeséget! Majdnem olyan jó, mint a Kurvanagy Romhalmaz vár a Barmoinagy Szarkupac hegyen kicsi hazánk remekében, a Tök(él)etlen katona két részében :)
- A halál seregei: Halállabirintus III. Szerencsére egészen új koncepvió, és csak a főhős ugyanaz. Az elején sereget gyűjtünk, meg tárgyakat, és közben megyünk ("még a fák is mennek"), aztán csatázunk, hogy legyőzzük a Gonoszt. Végre egy igazi főellenség, aki az egész civilizációt fenyegeti! A gond, hogy a szaros tárgyszerzés miatt az alternatív utak csak helykitöltő fejezetpontokként vannak jelen. Én kihagytam volan, vagy olyan megoldást alkalmazok, mint a Szamuráj Kardjában...
- A skorpiók mocsara: 3 küldetés, legalább 4 alternatív befejezés. Letisztult forma. Végre meg van indokolva, hogy a legsötétebb katakombákban is honnan tudjuk, merre megyünk :)
- Démonlovagok: Túl kötött, túl erősek az ellenfelek, szar borító, ismeretlen logó, fájdalmas az egész.
- A pusztítás maszkjai: elég helyre kis történet, csak az állandó szarakodás a sisakunkkal őrjít meg. Meg mintha egy rontott szerencsepróba kéne a sikeres befejezéshez... Arról nem is szólva, hogy 10 évig senki nem tudta rendesen befejezni a könyvet, mert a fordítók trehány munkát végeztek a nevek magyarosításánál.
- Lopakodó lelkek: alternatív világbeli próbálkozás. Nemigen jött be.
- A szamuráj kardja: Ínyencfalat. Jó kezdőképességek, és valójában 2 könyv egy kötetben. A két lehetőség közt átjárhatóság nincs, de még ha hibázol is, a végén nem biztos,hogy azonnal meghalsz. Ajánlom.
- Chasm of Malice: magyarul nem jelent meg, és azt kell mondanom, nem is csoda. Egy Voldemort-szerű fickót kellett benne lenyomni, de túl sok volt az újítás, túl kevés az eredetiség. És nem is a klasszikus szerzőpáros nyomta.
- Fangs of Fury: magyarul nem jelent meg, ismét nem csodaszámba menő módon. Egy várostromot kellett időre megnyernünk. Hülye, sablonos történet, túl sok táppal.
- A mélység rabszolgái: minden fan álma: kedvenc karakterünkkel miután végignyomtuk a teljes sorozatot (kit zavar, lényeg, hogy Titán) végre hivatalosan is isteni magasságokba emelkedhettünk. A történet nem különösebben izgalmas, hiszen egy sima kis felderítőt játszunk egy világrentgető ütközet közepén (azaz elég reális). A befejezés viszont nagyon jó (van alternatíva is).
- Zagor legendája: most mit lehet erre mondani? Ha végigjátszottad, akkor már faja, de első pillantásra zavarba ejtő a külföldieknek készült borító, a kötelezően nevesített karakterek (elvégre ÉN vagyok a főhös, nem???). Ma már persze elismeréssel emlegetik, de a kiadása, a marketing... Bukásra volt ítélve a próbálkozás.
- Bloodbones: magyarul nem jelent meg. Én nem olvastam el, elsőre túlontúl emlékeztetett a Monkey Island-Jack Sparrow sorozatokra. Ja, de jön egy új könyv, a "Vérfarkas üvöltése"!
- Eye of the Dragon: magyarul elérhető - de boltban nem jelent meg. Nagyon kellemes olvasmány, angolul tanulóknak kifejezetten ajánlható. A vicces benne, hogy a főcucc a Kalandor c. Van Damme filmből ismerős aranysárkány - amit egyedül is elbírunk természetesen, és elfér a nadrágzsebben (thx. to Lucasarts).
- Az elátkozott ház: a tipikus kísértetházban tinik rekedtek sztori az őrült emberevő szektával, akik koskoponyával a fejükön rohangásznak. Ízlés kérdése.
- A haláltalizmán: A legvitatottabb könyv. Akinek tetszik az hypolja, akinek nem az nem érti mi a jó benne. Számomra felejtős. A Füles-évkönyvekben jelentek meg hasonló kaliberű képregények.
- Az országút harcosa: Fallout felfegyverzett kocsival! Alternatív befejezéssel! Mad Max feeling! Igeeen!
- Űr-orgyilkos: SF. Vedd me a plazmavetőt, és győzz. Elég gyenge kiadás, bár korántsem rossz.
- A ketheri maffia: SF. Felejtős, bár elsőre megakad rajta a szem.
- Robot kommandó: mármint egyedül, pár transzformerrel megmentjük a bolygót/várost/mifenét. Számos alternatív út, bárhányszor visszatérhetünk egy-egy helyszínre. A sorozat egyik legjobb darabja.
- Égi fejedelem: SF. Jó közepes.
- Lázadók bolygója: az életben nem találta ki senki a célkódot, de úgyis csak a fegyverraktáré kellett, onnan kivettük a rakétavetőt, és szétlőttünk mindent. Ettől eltekintve jó darab, olyan Tőke Péter jellegű SF.
- Találkozás FEAR-rel: alsógatyás szuperhősként szántjuk a világot, ráadásul többféle kaszt van, mindnek alternatív történettel? Jól hangzik? És ha azt is megmondom, hogy kurvára nem lehet tudni, a Te kasztodnak miket kell összeszedni a sikeres megoldáshoz? Kár érte, én bírtam volna :((
- Csillahajó: SF. Kifejezetten unalmas.
- Csillagközi fejvadász: SF, kisebb nyomdahibával. Jó kell legyen, mert én ennek hatására voltam hajlandó az FH sorozatba beleolvasni. Annyira zért mégsem lehet jó, mert nem emlékszem belőle sokra, és valószínűleg tök ugyanaz, mint az Űr-orgyilkos.
- Shamutanti dombok: a KJV minisorozat első darabja. Van benne 2 alternatív út, több átjárási lehetőséggel, csak nincs benne pláne. A végén ránkerőszakolják Sweine-falvát, és egy brutál szörnyet, aminek varázslattal való leyőzése mese habbal, hisz úgyis maximális értékekkel nyomjuk. Ian-tól meg minek akarna megszabadulni egy harcos, hisz kész haszon számára? És nem is tűnik idegesítőnek, inkább szerethető karakter. A legrosszabb mégis az, hogy A falu, B falu, C falu, D...
- Kharé, a csapdák kikötővárosa: az egyetlen dolog, ami el van baszva benne, hogy a kód egyik számjegye az eredeti versben sincs igazán benne - a sorrend meg abszolúte kitalálhatatlan (és persze ha rossz, meghaltál...). A magyar fordítás miatt lehetetlen volt megfejteni a pap feladványát, a hal böfögésének kulcsát nem adták meg afordítóknak - így azért őket nem okoljuk -, ám a csatornákból ki lehet jutni, csakúgy mint Courga csókját is sikeresen el lehet végezni (figyeld a fejezetpontokat). Ja, és egy bug miatt végtelen pénzünk lehetett.
- A hét sárkánykígyó: teli van alternatív lehetőségekkel, de persze mindenki a tökéletes megoldásra hajt, ha másért nem, hát a képességbónuszok miatt. Sajna a Napkígyót nem lehet megölni :( Ja, és az előzőben lévő egyik bug miatt minden varázstárgyból végtelenünk lehet.
- A királyok koronája: a KJV lezáró darabja. Valójában két köny egyben. A jó kis mutáns húsgolyókból sajna nem érdemes ennünk, mert az instant halál. A végén az őrnek lehetetlen kitalálni a tikos cuccot, amitől jó lesz nekünk, így mindeni csak lefizeti. Elég rövidke is valójában, semmi komplikáció. És ronda. És még mindíg van olyan varázslat, amit egyszer sem lehetett elsütni. Ejnye. (Ja, és én nem tudom, mikor került boltokba, de én már csak akkor tudtam megvenni - és még tizet a haveroknak -, amikormár csak a kiadó árulta telephelyen.)
- Creature of Havoc: igazi ínyencfalat, azonban 16 v. 18-as besorolású, feltehetőleg nem fért bele a Rakéta kiadó koncepciójába. Mind a mai napig nagyot kaszálhana meglátásom szerint. Egy brutális, gonosz szöny alakjában randallírozhatunk végig a jólismert világon kibelezve és felfalva mindent és mindenkit. Sajna maga a történet hihetetlenül lineáris (ha be akarjuk fejezni), és baromi nehéz. Viszont a nyelvezete nem olyan primitív, mint az átlag. Angolul tanulóknak, és horrorkedvelőknek ajánlott. Magyarul nem jelent meg, de fordítása készül (linket l. lentebb).
kiegészítők:
- Titán: Oh, yeah. Kép az alkotókról, kemény 40 forintért lehetett az enyém, A4-es alakú, egy színes kélp Kharéról, viccek (kár, hogy nincs egyetlen goblinvicc sem), sok-sok érdekes infó a teljes világról, új képek, miegymás. Sajna a kötés senkinél nem bírja ki az olvasást - lapokra hullik. Egy példány ma akár 1500-t is kóstálhat (szerintem utánnyomások a hibátlan példányok, vagy raktárkézlet. Egy lapokra esett antikvár darab is megér 500-at mindenesetre). Eredeti ajánlott fogyasztói ára 279-.
- Out of the Pit: aképek nagyja a könyvekből van, ami nem, az gagyi. Allansia szörnyeire koncentrál, így pl. a Szamuráj kardjának egyetlen lénye sem szerepel benne. Pár kisebb főellenség belekerült, és tisztáz egy fordítói bakit a Titánban (a Semleges Erők ügynöke nem a Zseni, hanem a Dzsinn).
- Feketehomok kikötő: magyarul fellelhető egy ilyen nevű kiadvány (l. linkek), de boltokba nem jutott el. Elég speciális kiadvány, nem sok újdonsággal.
- Allansia: komolyan, mintha a másik két kontinensről teljesen megfeledkeztek volna a jogtulajdonosok. (amúgy magyarul meg nem jelent, életemben nem olvastam, feltehetőleg nem is fogom)
- Háború a Trollfog Hágón: regény, magyarul nem jelent meg. Aki kedveli a fantasyt, és középfokú nyelvtudás környékén mozog, annak ajánlom, ha be tudja szerezni. Az első hivatalos regény a sorban.
