Előre is bocsánatot kérek, ha ismétlések lesznek az előző részhez képest, de annyi baj legyen.

Tehát az első lépés, hogy iungázni kezdhessünk a művelet céljának meghatározása, avagy a "kérdésfeltétel". Eredetileg itt egy konkrét kérdést kéne "feltennünk" - magunkban tesszük, nem kell kimondanunk semmmit. Azonban a kérdés nem feltétlenül jelent szavakat, sokkal inkább egy gondolatot. A kérdés mindíg legyen egyértelműen eldönthető. Ennek alapesete az igen/nem, de ha pl. egy térkép felett ingázunk akkor evidensen nem konkrétan kérdezünk, hanem ez az/itt van? típusú kérdés járhat a fejünkben. Esetleg egy fényképre koncentrálunk, vagy kereshetünk egy ismeretlen dolog után is, ha tudjuk, hogy mire lehetne azt használni. Erre mondok egy példát, ami persze úgy sántít majd, mint a veszettfene, de a lényegre figyeljetek: a hagyományos példa szerint kereshetünk bármi érdekeset a föld alatt, esetleg finomíthatjuk, hol található a legértékesebb érc a föld alat, vagy mi a legveszélyesebb pont (vízfolyás, áramvezeték, gázvezeték stb. közül). Te az egész a fantázián múlik. Ha akarod válogathatsz utazási módok közt (repülő-hajó-vonat), vagy vizsgaidőpontok közt is.

Megint megjegyezném - és még sokszor meg is fogom -, hogy bizonyos szükséges adatok ismerete az ilyen "jóslásokat" mindíg pontosabbá, biztosabbá teheti. Persze túl sok tény ismerete viszont ffeleslegessé teszi az egészet, hiszen ha elegendő tény áll rendelkezésünkre, akkor azok ismeretében már tudatosan/logikusan is képesek leszünk dönteni, és az egész hókuszpókusz önámításba csap át, mi több csalódást és félrevezetést okoz számunkra. NE alapozzuk erre az életünket, de ha minden leheőség bizonytalan, és nincsenek előzetes elvárásaink, akkor hasznosnak mutatkozhat a módszer.

Igen. A kérdésfeltevésnél nagyon fontos, hogy ne legyenek előzetes elvárásaink, minden lehetőségnek - bármilyen valószínűtlen, vagy kellemetlen legyen is adjuk meg ugyanazt az esélyt. A kérdéssel egyaránt kérhetünk tanácsot, vagy passzívan kérdezhetünk a jövő eseményeire. A különbség az, hogy az elsőnél cselekvésre kérdezünk, a második eshetőségnél történésre. Na, ezt a mondatot is többször kell majd átolvasni, de ilyen zanzásított formában egyszerűen képtelen vagyok normálisabban fogalmazni. Bocsika érte.

No, eztán jön az inga tartása. A lényege, hogy elég hosszú szárat hagyjunk neki, hogy jól láthatóan lengjen, és minél kisebb kitérés is jól érzékelhető legyen. A túl hosszú szár sem előnyös a szál-test súlyarány miatt. Az inga elméletileg bármiből készülhet. A szál lehet bármiből, ha házilag gyártjuk, akkor a cérna a legegyszerűbb. A test lehet csepp, vagy gömb alakú, de mindenképpen forgásszimmetrikus (elméletileg bármilyen test megfelelő, csak minél bonyolultabb az alak, annál megbízhatatlanabb a visszajelzés - azaz a lengés látványa). A házilag gyártott ingánál tetszetős lehet pl. egy üveggólyó testnek, de ezzel az a baj, hogy tapasztalatom szerint könnyen elcsúszik a kötésben. A medálszerűen felfüggesztett inga az igazi, érdemes beruházni azt a 100 forintot érte. Az anyag választásánál fontos lehet a mágneseződés kiküszöbölése - lehetőség szerint ne válasszunk mágnesezhető fémet. A réz az, ami boltban a legegyszerűbb, és a legkevesebb kifogás merül fel ellene szerintem.

Van egy spéci fajta inga, amit fel lehet tölteni tintával, vagy homokkal, és lengés közben ezt lassan kicsorgatja. A belengés mintázatát ki kell majd vonni az egyenletből, de roppant hasznos lehet egy ilyen jószág. Én azonban még sosem jutottam egy ilyenhez.

No, hogyan fogjuk a kezünkben? Erre általában 2 módot szoktam lerajzolva látni. Az első, és szerintem rosszabb változat, hogy hüvelyk és mutatóujjunk közé csippentjük, és lelógatjuk az egészet. Így azonban a maradék szál zavarhatja a lengést, és kényelmetlen is, me zavaja a kéztartásunk a rálátást.

Ezért én a másik változat mellett teszem le a voksomat: hüvelyk és mutatóujjunk közt lazán tartjuk, de a tenyerünk felfelé, vagy oldalt néz, a szár maradéka pedig a többi ujjunkon nyugszik. Az egész kézfejünket lazán tartjuk.

A könyök pihenhet ugyan az asztalon, de ideális esetben a kar is a levegőben kell legyen.

Ezutánlazítanunk kell. Mind testileg, mind az elménket ki kell ürítenünk, és csak a kérdésre koncentráljunk. Közebn tartsuk az ingát a gyakorlófelület fölött. Ez vagy egy táblázat (táblázat, térkép, fénykép stb.), vagy anyagok, de ha nincs ilyesmire szükségünk akkor egy sima asztallap legyen! Minden egyéb zavaró dolgot távolítsunk el a közelből. Lehetőleg min. 30*50cm-es sík terület álljon rendelkezésünkre az ingázáshoz.

Az inga lengése: ez voltaképpen már csak adalék, a fentiekkel az alapvető összes információt átadtam, ha vmi nem egyértelmű lehet persze kérdezni. Mindenestre én vizsgáltam azt, milyen mozgásokra képes az inga. Nem tettem fel kérdést, csak egy sima rajzlapra rajzoltam különböző ábrákat, mint: négyzet, különböző nagyságú körök és spirálok, nyolcas (Möbius-szalag). az inga alapban mindegyiket igyekszik tökéletesen lekövetni, és elég fura megoldásokkal tud próbálkozni, de végül a külső körvonalakat legjobban érintő elipszisre áll rá, kivéve a spirált, aminél előbb szűkülő, majd táguló körben leng. Nagyon potosan és gyorsan tud idomulni a váéltozásokhoz és alakzatokhoz (pl. egy kisebb és egy nagyobb kör közti váltásnál).

Az ingát ne mozgassuk tudatosan, ez nem arról szól. De bevallom, néha elkelhet egy kezdőlengetés. De egyetlen lökés után álljunk le a tudatos izommozgatással, nm lesz rá szükségünk!

Ha jól odafigyelünk, akkor próbáljozhatunk megfigyelni egy adott nagyságú körzés (mint alapmozgás) megfigyelésével akkor, ha ujjainkkal mozgatva körözünk az ingával, vagy ha valóban ingázunk. A különbség egyértelmű tud lenni - megfelelő nagyságú kör esetén.

A legnagyobb körzés mérete: ez elméletileg a sebességtől függ. De egy bizonyos sebesség felett a mozgás bizonytalanná válik (hullámok a szálon, az inga feje szöget zár be a szállal). No, ezt a pontot valódi ingázással sosem érhetjük el tapasztalataim szerint.

Hát, kábé ennyi. Adós vagyok még az ígéretemmel: a szellemtábla leírásával. Van ennek vmi spéci neve, talán egy médiumról nevezték el, vagy mittomén. Nem számít, mert úgyse jut eszembe. Amerikában népszerű gyerekjáték, '90-es évekbeli filmekben többször feltűnt. A lényege, hogy egy táblát körülülnek min. 2-en, de inkább többen. A táblára az ABC betűi és a számok vannak felírva 1-től 10-ig (a számok nem mindíg szerepelnek). Ezen egy másik, lyukas, vagy csepp alakú táblát lehet mozgatni, amit minden résztvevő az ujja heygével érint. Arra és addig tolják, amíg "érzik" a húzást. Aztán az így kapott kombinációkból igyekeznek "megfejteni" az üzenetet. Itt is a ráérzés lenne a kulcs, de az esemény annyira nyilvánvalóan manipulálható: ha bárki nyomja/húzza kis gyakorlattal olyan "üzenetet" hozhat ki, amilyet akar akár csukott szemmel is. Az üzenet nem kell ogy értelmes szavakból álljon!

A felmerült kérdés miatt utólagos megjegyzés: Az inga NEM TUD hazudni, ahogy nem tud hazudni egy számítógép sem. Viszont fogalmunk sincs, honnan érkezik a válasz: a tudatalattinkból, vagy valóban csoda történik.

Legközelebb a szimpatikus és átviteli mágiákról lesz szó.