a varázsló: ő manapság a legismertebb típus. Tudatosan használja a varázslatot, előre megtervezett formulákkal és rituálékkal egy jól bevált mitát alakít ki - minden esetben ugyanazt reprodukálja. Egyfajta törést idéz elő. A tudós archetípusa - ugyanaz a hátránya is: minél inkább eltérnek a kezdőkörülmények a kifejlesztésnél fennállt körülményekhez képest annál nehezebben kivitelezhető számára az egész.
a sámán: tudja, mit akar elérni, valamennyi elképzelése van a zajló folyamatokról is, de nem akarja, vagy inkább nem képes előállítani egy rögzült valóságformát (azaz nem laboratóriumban dolgozik - ahol statikusak és folyamatosan ellenőrzöttek a körülmények -, és ahogy esik, úgy puffan hozzáállása van). Ügyködésének célja pusztán siker (bármilyen siker) elérése, ezért munkája, rituáléi állandóan változnak, idomulnak a körüülményekhez. Inkább csak igazgatja a történéseket a kriktikus pontokon, igyekszik megakadályozni, hogy a dolgok kisikljanak.
a démonidéző: neki egy rajta kívül álló hatalom (legyen az szellem, vagy akáár istenség) adja meg a szükséges erőt, és gyakran a szükséges tudást is (ált. a kritkus ponton segíti át, a rituálét a varázshasználó maga dolgozza ki). Hatalmával igyekszik elsöpörni minden szembenállást, minedgy milyen áron.
a mágus: ő a leghatalmasabb mind közül, mert saját valóságot teremt, de nem elszigetelten, nem statikusan, hanem a környezetet számításba véve, a természetes valóságba integrálva.
