Nem véletlenül nevezik manapság paraPSZICHOLÓGIÁnak a varázslást. Egyfelől tudományos alapokra igyekeznek helyezni, másfelől az biztos, hogy a pszichés ozzáállás fontos. A vicc, hogy mindkét irány (hivő és tagadó) végez mágiát tudattalanul - a hívő előidézni képes dolgokat, sikereket ér el a tesztekben - a tagadók pedig a várttal ellentétes hatásokat produkálnak. Érthetően illusztrálva: ha egy hívő (ti. aki hisz a dolog működésében) alapesetben (ha nem fáradt, nem élete 2. próbálkozása stb.) azt a feladatot kapja egy randomszám generátornál, hogy 1-est hozza ki minél többször, akkor összességében (egymillió, vagy ennek többszöröse) az 1-et szignifikánsan többször fogja kidobni a gép, mint a 0-át (bináris tesztprogramokkal dolgoznak). A "szignifikáns" azt jelenti, hogy annak az esélye, hogy az eredmény tökéletesen véletlenszerű előállásának esélye 5% alatti (ami a tudományos kísérletek hivatalos hibahatára). Egyébként általában a "hívők" eredménye nem 5%, hanem 0,5-0,0005% körül mozog a megkövetelt 5%-al szemben.
De most jön a trükk. Aki elutasítja az egészet, mint babonaságot, annál nem egyszerűen véletlenszerű eredményt kapunk (ami azt bizonyítja, hogy nem pusztán és minden esetben a hívők babrálnak vmit a háttérben) ugyanabban a kísérleti erendezésben, hanem hasonló szignifikanciaszinttel ők a 0-át szokják kihozni. A természet tréfája: a tagadók csak megerősítették a jelenség létezését.
No, de a gyakorlati részre térve:
Elég nehéz elképzelni, mi történik, és ismereteln, mi több: láthatatlan erőkkel dolgozunk. Jó lenne valamilyen kapszkodó? Hát persze! Általában csak a vécélra koncentrálunk. A 0/1 változók esetén ált. 1, vagy 2 lámpát használnak. Az alanyt arra kérik, képzelje el, hogy az általa választott (számára vmiért nyilván szimpatikusabb/kényelmesebb helyzetben lévő) lámpát képzelje el felkapcsolt (vagy lekapcsolt, de az ritka) állapotban. Ezzel segítenek számára koncentrálni a feladatra.
Azaz a cél eléréséhez megteremtünk egy képet egy helyzetről, ami (még) nem létezik, és valójában csakis ez az, amit leírhatóan tudatosan teszünk is a cél elérése érdekében - és a dolog működik. Ílymódon akár azt is elképzelhetjük, hogy egy rádobásnál a labda beesik a kosárba, vagy hasonlók.
Namost van ezen kívül, hogy magát a közbeeső cselekvést "szimuláljuk". Így pl. ha cipeünk valamit, és már nincs sok hátra, de "mindjárt elejtjük" terhünket képzeljünk el egy kezet, vagy egy tálcát akár a puszta levegőben, akár egy belőlünk kiágazó erőkar (csáp) végén, ami besegít nekünk! Legyen bár egy enyhe pszichológiai lökés, de a dolog működik. Pl. olyankor is, ha az épp lebillenő poharunk után kapunk. Természetesen ez nem csodatétel, azaz amúgy is keményen tennünk kell a célért, és lehet, hogy nincs benne semmi csodálatos.
Mindenesetre a közben fizikailag nem cselekszünk azt hívják telekinézisnek...
Az erő (legalábbis jelenleg) korlátozott mivolta miatt a pszichokinézis-próbáknál ezért továbbra is javaslom az egyszer már tárgyalt "labilis alapbeállításokat", illetve az olyan, kis hatásokat igénylő dolgokat, mint a véletlenszám-generátorok alkalmazását (egy véletlenszámgenerátorhoz kell legyen link a legelső bejegyzésben).
