Ugye lehetne szót vesztegetni a sima, varázslásnál használt kellékek előállítására, de minek? Fogod magad, és összedobos, vagy megveszed boltban, oszt annyi.
Ellenben vannak a tárgyak, amik hatalommal bírnak.
Namost ezeket nem nehéz előállítani. Egyszerűen gyakorta kapcsolatba kell kerülnnk vele, alapvetően fizikai közelségbe. A közvetlen tapintási kapcsolat nem létfontosságú, de nyilvánvalóan hasznos.
Meg érdemes különböztetni gyakorlati okokból az egyszeri, vagy rendszeresen, de standard rutinfeladatra összekalapált cuccokat, és a valódi, egyedi tárgyakat.
Valójában nincs nagy különbség a dolgok között, leginkább az előállításra/megalkotásra szánt idő, figyelem és alapanyag a különbség, amiről beszámolhatok. Mindkezzőél a felaat, hogy energiával töltsük fel a táryat - ez belőlünk származik, a gondolatainkból ered. Ennek folyományaként a dolog mágia lesz, de erről egy picit később, hogy enek mik a kihatásai. A tárgy minmdíg egy faladat érdekében készül, ezt maga az alakja/formája adja általában, tudatalatt is tudjuk mire jó, de nyilván szántszándékkeal is vákasztjuk a feladatra. Pl. egy kard fegyver lesz, egy medál védő vagy erősítő eszköz stb. Persze ezeke csak általánosságok és fő jellemzők.
A legnayobb különbség az általános és a valóban hatalmas dolgok között, hogy a valódi, erekélynek (az angol "artifact" szó értelmét használom) is tekinthető tárgyak alapanyagát magunk feldolggozzuk, magunk alkotjuk meg a tárgyat, az eredeti anyagot és formát átalakítjuk, hozzáadjuk saját tudásunkat is a fizikai létének kialakításához; míg ellenben a sima, mágiában mindennapos feladat érdekében csinált eszközök (legyenek bármilyen erőteljesek) általában megvesszük, és mi csak az akarattal ruházzuk fel, csakis gondolatainkkal, saját szempontunk ráerőltetésével tesszük a célnak megfelelővé. Ezen utóbbi változatok tulajdonságaikban egyszerűek, egyetlen fő feladatuk van, és egyedül és csakis annak engedelmeskedve léteznek, jellemük durva és nyers, olyanok, mint egy faltörő kos, vagy feszítővas.
A készítés során a lényeg, hogy gyakran, és legalább az elején valamiélyen rendszerességgel az adott tárgyra és a célra/feladatára koncentráljunk, miközben agyunkban a táry képe lebeg. így egyszerűbb tárgyaknál pl. kézben szorongassuk sokat, ha nagyobb terjedelmű, akkor hazaérve simogassuk / érintsük meg, és napközben is gondoljunk rá többször. A magunk készítette tárgyaknál evidensen a kezdeti szakasz életközelibb, talán ezért is válhatnak egyedibbé, erősebbé, hatalmasabbá, alkalmasabbá.
Fura módon a metódus erős hasonlóságokat mutat a tulpa készítésével, bár a "mellékhatások" tekintetében másra számíthatunk: mégpedig hogy bár mivel ezekben is a mágia lakozik, azaz saját sorsuk (lelkük, életerejük) van, de ez ettől fogva csakis hozzájuk tartozik, valódi életet kapnak, talán azért lehet ez, mert már létező dolognak adunk további tulajdonságokat, "emeljük más szintre". Ílymódon erősebbek is lesznek egy sima tárgynál, elpusztíthatatlanabbak, mivel törődünk velük, és talán minden tulajdonosuk fog, mert "érződik rajtuk", hogy mik is "ők". Ellenben mivel saját "öntudatra" ébredtek könnyebben elveszhetnek. Ezt meggátolni nem tudjuk, és talán nem is érdemes. Mindenesetre sosem támadnak ellenünk, sosem fordulnak ellenünk, csakhogy meg "akarnak" felelni céljuknak, így befolyást fejtenek ki a mi sorsunkra, hogy használjuk, felhasználjuk őket, mivel a mágia élet, mágiát önteni valamibe annyi, mint életet adni, egyfajta értelmet adni, teremteni (akár a halált is teremtésként értve, a pusztítást is újdonságként értelmezve). Voltaképpen az a hasonlat jön nyelvemre, hogy az ilyen "tárgyak" egyfajta primitív állatok.
A "valódi" varázstárgyak különleges esetek. Még akarattal sem lehet mindíg ilyet megalkotni. Valódi mesterművek, amik mintegy véletlenül jönnek létre. Az alapanyag is megfog minket, az előállításuk, kifaragásuk, összeszerelésük lenyűgöz, szinte magukat építik fel, öntik formába. Váratlan hatások kísérhetik őket akár használat közben akár csak úgy. El nem várt tualjdonsáok merülhetnek fel, és szinte a hordozó részei lesznek. Becses kincsek.
A legnagyobb veszély, hogy az ilyen tárgyak átveszik az irányítást, és kényszerességet, mániát, túlzott ragaszkodást váltanak ki bennünk, függésbe hoznak szinte észrevétlenül. Ílymódon szinte balesetképpen válhatunk például egy számítógép vagy számítógépjáték rabjává, és válnak azok rajtunk piócaként élősködő istenekké, tulpává.
A mágia nem játék, de a tudomány sem az. A kérdés csak az: mi lesz belőlük? mi lesz belőlünk?
