Először kell egy cél, ami miatt próbálkozol (cselekszel). Ez lehet hogy sikert ér el a köv. meghalgatáson, vagy sikerüljön a felfújt, vagy mittudomén - hogy küldjenek haza mára végre mindenkit hamarabb.
Ezután kell egy elképzelés, hogy akarod ezt megvalósítani. Ez egy kép, ahogy a jövőnek "ki kellene néznie". Pl. a felfújt domború képe, vagy gratulációk, vagy épp egy égő szemetes, friss és gyógyult (esetleg kínlódó) ember stb., stb.
Ezután kaontaktusod (akár elképzelt kép által) a célpontról (a felfújt, az ember, az akármi).
El kell hinned, hogy a dolog megtörténhet.
Hinned kell benne, hogy most megtörténhet.
Hinned kell benne, hogy Temiattad történhet meg. Hoy neked történik. hogy z esemlny(k) számodra kedvezően fognak alakulni.
Akarnod kell, ogy megtörténjen.
Tudnod ekll, hogy megtörténik. tudnod kell éppúgy, ahogy tudod, hogy előtted az asztal valódi. Tudnod kell éppúgy, ahogy tudod, hogy ha megvágnak, fáj.
Mindezt úgy kell elképzelned, hogy beleilleszkedjen a valóságba. Érezned kell. Tudnod kell. De pl. ha fejfájást akarsz előidézni valakiben nem egyszerűen egy fejfájást kell elképzelned, hanem hogy ANNAK A MÁSIKNAK van fejfájása. Mivel általában nem érezzük más "fejfájását" (szabadon behelyettesíthetsz bármely szót) ez is elég nehéz lépés.
A Jónak és Rossznak SEMMI köze a dologhoz, ahogy ahhoz sincs, hogy ki tudsz-e nyomni 100 kilót, vagy hogy a prés összesajtolja-e a kocsidat.
NEM kell mindent tökéletesen kidolgoznod magadban. Legfeljebb a fő lépéseket. Ha mevan a célod, hagyd, hogy a spontán ötletedi megvalósuljanak. Ha nem pontosan az történik, mint vártad, az nem hiba, hanem el kell(ene) fogadni. A lényeg az EREDMÉNY, nem az oda vezető út.
Emiatt a történés szinte mindíg lokális. nincs "közted" és a "cél" között megtett út, mint a "normális" fizikában.
Fontos, hogy nem elég hinni, meg is kell történjen a dolog. Ez egyfajta őrültség. Őrültség, amiben maga a Valóság hisz.
Az "akarás"-nál a túlzott akarat gátló hatású. A nem kellő erősségű akarat nem elegendő.
Az akarat olyan, mint valami gyűjtőprizma. Mögötte felhalmozódik a kifejtett erő, fókuszálja azt, beszűkíti az útját. Ugyanakkor Falat is képez.
Lényegében az alábi történik: nekikészülsz a feladatnak, összegyűjtöd energiáidat, akarod, hogy a dolog megtörténjen, aztán ezt a felgyülemlett akaratot / erőt hirtelen, fókuszáltan szabadon kell engedni a célra összpontosítva.
Ezt a jelneséget, a felhalmozódási pontot hívom én FALnak. Ha ezen nem sikerül átjutni, akkor lényegében az erő "hővé" alakul, elszivárog, fejfájást okozhat, eredménytelenséget fogsz tapasztalni, vagy aránytalanul elhanyagolható nagyságú eredményt kapsz a befektetett energiához képest.
Olyan ez, mint dartsozni/biliárdozni: célzol, lendületbe hozod a játékszert azzal a céllal, hogy maximális / tökéletes találatot érj el, aztán hagyod, had menjen a maga útján, mert arra már úgysem lehetsz befolyással.
