No, lássuk, mit tudok összeszedni az ingázásról. Persze nem a fizika tankönyvek ingáiról - akit az érdekel, az üssön fel egyet. Én a "biológiai" ingáról szólnék szavakat.
Egyfelől kitérhetnék a forráskutatókra, és hogy hogy működik a "varázsvessző". A varázsvessző egy villás bot, amit az elágazott végénél fognak meg, és a dőlése, illetve annak hevessége mutatja a keresett víz, vagy érc helyét. Csakis friss faág (mogyoró) használható sikerrel hagyományosan, bár az anyag változhat, és manapság már fémből is csinálnak ilyet (amit én az eredeti módszerhez képest annyira jelentősnek tartok, és mivel eredményességéről szóló vizsgálatot nem ismerek - ezért én ebben nem bízom). Egy favessző kb. 3 napig marad működőképes.
No, oroszok foglalkoztak a varázsvesszős emberekkel, és kb. 1 hét/hónap alatt kiképezhető egy ember a használatára, de csakis már eredményes használó által, és arról is írnak, hogy ehhez fizikailag meg kell érinteni az újoncot. Ne engem hibáztassatok, de a könyv, amien ez részletesen volt az oroszokra hivatkozik, akik biza' mindenre képesek kutatási pénzt áldozni, így én bíznék benne. A könyv címe: Lyall Watson - A természeten Túl.
Nem holmi ezoterikus könyvről van szó, hanem azon ritka eredeti New-Age-es felfogást tükrözi, amit valódi, szakképzett tudósok műveltek, nem holmi hétvégi gyorstalpalót végzett sarki tenyérjósok.
No, ennyit a varázsvesszőről, amihez személy szerint nem értek, bevallom, tudásom róluk csakis könyvtárazás eredménye.
Ellenben az inga jóval egyszerűbb, mindazonáltal sokrétűbb szerkentyű. Alaphasználatának megtanulása kb. 1 órát vesz igénybe, átlagosan jó képességek kifejlesztése kb. 1 hétbe kerül mindössze (napi 2-3 óra gyakorlással).
A varázsvessző és az inga működése úgy tűnik egy tőről fakad, de az inga érzékenyebb módszernek tűnik. Egyfelől instabilabb rendszer (instabil, azaz a holtpontról/kezdőpontról könnyen kimozdítható, de abból önmagától még nem mozdul ki rögtön - mint az élére állított pénzérme), másfelől érzékenyebbnek tűnik (a kilengés egyértelműbb, könnyedebb, mint a bot elfordulása).
Így az alkalmatási területe a víz- és elektromos vonalak feltérképezésén túl olyan területekre is kiterjed, mint eltűnt személyek keresése.
Itt megjegyezném, hogy mint tudományos módszer nem elfogadható egyetlen itt ismertetésre kerülő dolog sem, de pl. az ingázás közhasználatban elterjedt, gyakrolati alkalmazása rendszeres és nem megkérdőjelezhető eredményességű.
No, de tovább, maradva az elméletnél, bár ált. a könyvekben itt most a gyakorlati rész jönne, de hát tematikailag nekem most ez tetszik :)
Szóval az eredmény az inga lengésétől függ, vagy használhatunk táblázatot is. (Ennek kombinációja a "szellemtábla" is, majd a köv. bejegyzést annak szentelem).
Naszóval. Vannak olyan ostobaságok is leírva a legjobb helyeken is, mint "ha az inga balról jobbra leng, akkor ezt jelenti, ha jobbról balra, akkor meg azt". Ha kicis t is belegondolunk rájövünk, hogy egy oda-vissza lengő testnél a fenti kijelentésnek semmilyen értelme nincsen.
Így az inga lenghet alapesetben a) vízszintesen b) függőlegesen c) óramutató járásával egyező irányba lengeni d) óramutató járásával ellentétes irányba lengeni. Ennél tovább csak igen fontos esetekben érdemes próbálkozni, ellenkező esetbe még azt is érdemes lehet megfontolni, hogy a két egyirányú lengést összevonjuk. A forgásokat soha nem szokás összevonni, annyira más jellegű erőhatást feltételeznek - mert bár senki nem tudja, milyen erők hatnak itt próbáljuk alkalmazni a már ismert rendszerek jellemzőit. Folyamatosan próbáljuk (az értelmesebbje) beilleszteni a tudomány eszköz és eszmerendszerébe a tapasztalatokat, ill. alkalmazni ezekben a dolgokban annak eredményeit, hisz' mégis egy világban élünk!
No, alkalmazhatunk továbbá táblázatokat. Ha valahol 360-fokos táblázatot látsz, menekülj, mert hülyeség, mint a fentebb említett másik gyakori hiba. A legnagyobb táblázat, ami körcikk alakú 180 fokos lehet, különben egyszerre 2 cikkelyt is jelezne, ugyi.
Ezen kívül négyzetrácsos hálózatú táblázatokat is érdemes lehet kipróbálni. Ekkor minden egyes kocka felett meg kell állni, és megvárni, melyik felett jelez, vagy jelez másféleképpen (ugyebár a mozgatás miatt, vagy egyéb indokból alapból lenghet az inga).
A fejlett (profi) alkalmazások közé 2 módszer tartozik:
- az első az alaprajzos módszer, minél egy terület térképe felett leng az inga (HA leng). Ekkor gyakran "húzhat" az inga egy ponthoz, afféle hideg-meleg játékot játszva. (Vagy húzást érzékelünk, vagy a lengés alakja az egyik irányba torzul körlengés esetén, vagy egy adott pont irányába leng egyvonalú lengés esetén, de változhat a keresett ponttól való távolságtól függően a kilengés nagysága, vagy sebessége is. Gyakorlatban próbálva úgyis rájössz magadtól.)
- a másik az "anyagvizsgálati módszer". Ebben az esetben nincs kérdésfeltevés - ami általában az ingázás kulcsa -, hanem semmire sem gondolva (bár a vizsgálat célja nyilván ott lappang tudatalatt) az ingát egyszerűen közelítjük az adott tárgyhoz/mintához, és vizsgáljuk a kapott kilengés összes tulajdonságát.
A módszerek elmélete ismertetésre került, viszont én is elfáradtam, így majd legközelebb folytatom (és majd hozzácsapom a szellemtáblát is).
