1. nap:
Általános gyengeség, enyhe dezorientáltság. A szemhéjad duzzadtnak érzed, mint sírás után, vagy erős álmosság esetén. Az éjszaka nagyon erős álmosságérzet, ami megkísérel észrevétlenól elaltatni. Nappal ebből semmit nem érzel. Éjjel egy lámpa fénye az álmosságérzetet szinte teljesen képes felülírni (de a rejtett alváskényszert nem).
26 óra ébrenlét után égő érzés mindkét szemben. A geyngeség érzése megszűnt, helyébe enyhe izomrenyheség lépett. A külső testhőmérsékletem a testen és a végtagok felső részén megemelkedett; az érzés valahola láz és az izomláz között van, de egészen egyedi. Most veszek egy forró fürdőt, hogy pótoljam az energiát. Egyébkétn a napi ritmusomat igyekszem úgy élni, mintha minden normálisan haladna.
A fényérzékelés erőssége megváltozott.
Az izomremegés órákkal ezelőtt megszűnt (most 5.14 van), helyette visszatért a gyengeség, de nem olyan zavaró. A szemeim viszont már dagadtnak érződik.
38. óra: minden tünetem megszűnt, csak baromi fáradtnak érzem magam, mint aki sokáig futott. Az éjszaka lesz mindíg a legnehezebb, hiszen nem lehet mozogni :( Viszont a szemem ég a monitor bámulásától.
A kísérletet felfüggesztem 48 óra után. Az utóbbi négy órában ugyanis találtam valamit, ami se nem ébrenlét, se nem álom, mégis mindkettő. Csukott szemmel fekszem, a környezet minden más behatása elér, és tudatosan felfogtam, képes voltam reagálni is rájuk (pl. helyesen válaszolni a hozzám intézett szavakra), de ugyanakkor álmodtam is. Mármint nem hallucinációkat éltem át, hanem valós álmokat.
Így a folytatásnak nincs értelme. Ki kell találnom valamit, hogy egy hosszabb időszakot végig nyitott szemmel bírjak ki, különben egy ilyen kísérlet nem lehet eredményes.
Immár 50 órája nem aludtam, és most biztos, mert nyitott szemmel és tudatosan mozogva sikerült ébren maradnom 100%-ra. PErsze ez nem klinikai kísérlet, de gondoltam, ha már olyan korán felkeltem, hogy kimenjek Etyekre (az erről szóló sztorit későbbi bejegyzés tartalmazza), hát gondoltam, miért ne próbálnám meg újra?
A tüneteim valahogy folyamatosan gyengébbek voltak, talán azért, mert jobban elfoglalom magam, és nem csak erre az ostobaságra koncentrálok. Jelenleg úgy érzem magam, mint aki felé a szél a tűz forróságát sodorja, legalábbis az arcomon, mellkasomon és felkaromon ez az érzés bizsereg.
Az érzés mellékterméke volt egy enyhe leégésnek, és annak, hogy a testem egész felüületén érzem a bőrömet, mint egy gumiruhát.
Két és fél nap múltán úgy érzem, mintha 3 telt volna el: éhes és álmos vagyok...
Alig kezdődött el az éjszaka (10 óra után van valamivel), és én VÉGTELENÜL álmos vagyok. De nem adom fel!
Megint abbahagyom, mert értelmetlenné vált folytatni. Nyilvánvaló, hogy az ébrenlét és az alvás nem ugyanaz, mint aminek elképzeltük őket. Nyitott szemmel, tudatosan belőtt mozgással, a környezetet érzékelve is képes a szervezet azt művelni, ami miatt alszunk. Hogy ez a kísérlet eredeti célját elérje folyamatosan ugyanolyan aktívnak kéne lennem éjszaka (full kivilágítással), mint nappal. Egyszer majd annak is szerét ejtem, de jelenlegi körülményeim erre nem alkalmasak. Ma este nyugodtan kialszom majd magam.
(szerkesztve)
