Az alábbi bejegyzés két valóban lezajlott kísérleten, illetve az azokról szóló cikkeken alapul.
Az első arról szólt, hogy tudósok fogtak pár önjelölt kézrátétellel gyógyítót, és adtak nekik 1-1 növényt, hogy kezelgessék, illetve csak azok öntözővizét. Egy-egy alkalommal (naponta egyszer) a kezelés 15 percet vett igénybe. A kiválasztott növények a kontrollhoz képest jobban fejlődtek.
A kísérletet megismételték sima labormunkatársakkal és önkéntesekkel, és azok is képesek voltak elérni a kívánt hatást. A "kezelés" abból állt, hogy kétkézbe fogták az öntözővizet tartalmazó edényt, és szépen gondoltak a növényre, és arra koncentráltak, hogy ettől a növény szebben, jobban növekedjék.
A másik egy japán orvosról szóló cikk volt, a Népszabadságban jelent meg (nem reklám, hanem archív okokból szerepel az újság neve) jó 15 éve. Hobbiból foglalkozott az ürge a dologgal, gondolta, kipróbálja, és statisztikai eredményt elért. A módszere az volt, hogy a beteg adott (beteg, csak ez szóismétlés) testrésze fölé tartotta a kezét, és elképzelte, ahogy energia áramlik a kitartott tenyeréből (ujjai hegyéből?) a betegbe, és ez segít annak felépülni, a beteg szervezetnek, hogy felülkerekedjen a betegségen. Elmondása alapján közben melegséget érzett. A távolság a test és a kéz között kb. 5-15 cm lehetett.
Ez az aruáról szóló elmélettel összevetve azt jelentené, hogy lehetséges az auráknak tudatos irányítás mellett hatniuk egymásra, és eközben valamiféle energiaátvitel történik. A térbeli távolság ilyen esetekben mindíg kicsi, azaz hagyományos terjedéssel számolhatunk. Az is lényeges, hogy teljesen képzetlen emberek is képesek voltak minimális instruálás után elérni a kívánt hatást. Felmerül a dologban a kívánás (mint célmeghatározás) és a vizualizáció. Az az elmélet is megfogalmazódhat, hogy az aura voltaképpen a test képe önmagáról, de vajon az anyag honnan emlékezhet önmagára? Az is fontos lehet, ogy az aurának szerkezete van, és bizonyos ponton, bizonyos hatás (vagy hatáserősség) kiválthat benne adott reakciót. Azaz nem egy minden irányba egyenlően ható, állandó erősségű erőtér, hanem egy dinamikusan változó, kiterjedt, réteges szerkezetű valami, amivel a tudomány mai állása szerint nem sokat tud kezdeni (a tudomány manapság csak egy pontból generált, minden pontjában egyenletesen erősödő, vagy gyengülő erőtereket képes előállítani, és lehetősége szerint soha nem is számol mással).
Legközelebba vizualizáció technikáját készülök bemutatni.
