No, valahol ott hagytuk félbe, hogy rettenetes fogalmazásomat megkerülve valahonnan mindenki utánanézett, "hogy kell lemenni alfába", khm.
A vizualizáció a képzelet képességének fejlesztése, de segíti az emlékezetet is.
Először egyszerűbb gyakorlatokkal érdemes kezdeni. Iéyen pl, mikor nyugodt környezetben vagyunk, ellazultunk, felvettünk egy kényelmes testtartást, elménket is ellazítottuk. Most jön a trükk: képzeljünk is magunk elé valamit! Legyen ez egy egyszerű dolog: alma, körte, villanykörte... Valami kis, kézzelfogható, mindennapi tárgy, ami nem túl bonyolult. Csak "mondjuk ki" magunkban a szót, koncentráljunk rá - nem kell mondogatni, csak gondoljuk!) -, majd nézzük meg a végeredményt.
Nem kell a képnek tökéletesnek lennie, először vizsgáljuk meg, mit is képzeltünk el. Kezdetnek, hogy azt "látjuk"-e, ami emlékezetünkben él - ha nem az nem hiba! Ne töröljük, és rakjuk a helyébe az emlékezet diktálta dolgot! Pl. nekem az almánál mindíg egy érett gránátalma szerű dolog van egy asztal közepén, tányér nélkül, egy szobában, szürke fallal, a falon egy gyümölcsöstál képével (amit mintha mindíg csak a szemem sarkából lánék), és amit 7 ezüstpenge (kés) egyenlő részekre oszt, de nem a gyümölcs(?) egyben van.
Ebből az érdekes: lehetett volna a példatárgy egy szék. Akkor ilyen változatok lehetségesek: van-e támlája, hány lába van, új/régi, szín, kárpítozott, mi az anyaga stb. stb. Mindenki különbözik :)
Ha ez megvan fókuszáljunk a céltárgyra. "járjuk körbe" / forgassuk, hogy minden oldalról megismerjük, hogy ne egy kétdimenzós rajz legyen előttünk. Ez elég könnyű, mindenkinek sikerül elsőre :)
Második lépésként (lehet köv. alkalommal!) próbáljuk "aktiválni" a többi érzékservvünket is. Hallás, szaglá, tapintás - ami belefér. Ez már kifejezetten nehéz tud lenni, ha már nem csak egyetlen plusz érzéket tartunk "bekapcsolva". A cél a minél valóságosabb képzet elérése - és persze hogy tudjuk, ez a mi teremtésünk. Ez egy későbbi technikánál akadály lesz, de az úgymond 18-as, karika, szóval majd később (a neve: tulpa, ha vki nagyon siet).
Na szóal ha sikerült persze eljátszhatunka tárgy alakítgatásával is (szobrászkodás gondolatban), meg hogy minél bonyolultabb dolgokat képzelünk el (akár embert) - de ez már nem jelent úgymond igazi újdonságot, és itt inkább arra szorítkoznék.
Helyette amit felfedeztem, hogy a méret gondot jelent. Ha az emlékezetünkben őrzött képpel összehasonlítjuk pl. egy ház képét (ami azért elég nagy már, hgy biztosan érezni lehessen a különbséget), akor rájöhetünk, hogy maximum akkorának képzel el az átlagos elme bármit, nagyjából mint egy medicinlabda. Rájövük, hogy kb. egy képeslapot nézegetünk! Azt ugyan még könnyű lekezelni megszokásból, hogy egy szobában állunk, még megközelíthetőleg jó is lehet az érzet, de már ott is "kisebbnek" érezzük majd a szoba méreteit, mint a valóságot.
Ezért én célul egy egész bolygó elképzelését tűztem ki célul. Ebben nagy segítségemre volt a napfogyatkozás élménye. Persze egy ilyen kép igen vázlatos lesz, és mindíg csak a legszükségesebbekre szorítkozik. Egy ház elképzelése esetén pl. meglesznek a külső falak, majd a belsők, a nagyobb bútorok, még a lakókat is belerakhatjuk - de pl. az utolsó félpár zokni, vagy a fiók mélyén hányódó csavarok nem lesznek a képben. De nem is az a cél...
