Előrebocsátandó, hogy aki komolyan ilyen marhaságokkal akar foglalkozni, az menjen fakíriskolába, és NE kezdje magát otthon tűkkel döfködni, vagy hasonló! A másik meg, hogy ennek alapján legfeljebb KISMÉRTÉKŰ változás érhető el, nem azzal a szándékkal íródik a bejegyzés, hogy mindenki meg tudja állítani a saját szívét! A jogi következmények súlya alól ezúton felszabadulva csapjunk a lecsóba:
1) Nem fog szó esni az Indiai Kötéltrükkről, mivel hitelt érdemlő beszámolók, cáfolatok, ma ismert előadók nincsenek. Nagy vonalakban arról szólt, hogy a fakír a kígyóbűvölő sípjával egy kötelet babonáz meg, az mereven az égbe nyúlik, azon felmászik egy gyerek, majd a gyerek darabokban esik le, a darabokat a fakír kosárba gyűjti, végül összerakja belőle a gyereket.
2) A tűkkel szurkálásról csak annyit hallottam, hogy a test azon pontjait döfködik, ahol nincs ideg. Eltarthatott egy darabig, míg kitapasztalták...
3.) Amiről viszontszü esik, az valójában természetes, és mindenki alkalmazta is csak akkor állandó használatra rendelkeztünk be, nem pedig alkalmi, mit több: ötletszerű próbálkozásokra. Nevezetesen legtipikusabb példája a dolognak a szobatisztaság... Felnőttkori, továbbfejlesztett változatát az indiai fakírok termelték ki, akik transz-szerű állapotba kerülve rövidebb időre lényegében hibernálni is képesek magukat (mármint a legjobbak): lelassítják szívverésüket, légzésüket, pulzusuk szinte nem tapintható. Egy megtörtént anekdota szerint mikor kvázi először mérték ezt nyugati (gfehér) tudósok egyikük izgalmában/félelmében szívrohamot kapott!
A dolog kulcsa az elmélyült meditáció, melynek során elérünk belső lényegünkhöz, és mivel normálisan készenlétben lévő szerveinket elnyugtattuk kinyúlhatunk onnan testünk bármely pontja felé.
Ennek a "kinyúlásnak" egyik segédgyakorlata lehet - azon kívül, hogy "befelé tekintünk" - hogy meditáció közben energiáinkat egy gömbbe fókuszáljuk. Persze a gömb képzeletbeli (azaz vizualizáció!). Viszont azt kell mondjam, hogy sokan állítják (köztük én is), hogy e gömb idővel láthatóvá válik, bár leginkább csak a "szemünk sarkából" (perifériás látás), és kb. olyan, mint a tűz lángját körülvevő forró remegése a levegőnek. A gömb átmérője változó. Megalkothatjuk a testünkön belül a csakrák mintájára (a mellkasban szokás), vagy egymás felé tartott tenyereink közé - kézfejünkkel tegyünk úgy, mintha labdát fognánk. Megjegyzés: NEM az izmokat kell megfeszítenünk ehhez a tenyerünkben! Ha ílymódon képesek vagyunk fókuszálni gondolatainkat, akkor ebből kiindulva kíséreljük meg elérni az adott testrészt/testfunkciót. Így a módszer öngyógyításra is felhasnálható (erről később lesz még egy bejegyzés). Lassíthatjuk ezzel szívverésünket, (jobban) kontrollálhatjuk légzésünket (pl. futás után nem fogunk (annyit) zihálni, ha odafigyelünk. Hathatunk vele a vérnyomásukra is, hogy mást ne mondjak.
Ehhez van ey nagyon hasonló technika, erre a módszerre lehetne építeni az elmondását, így valószínűleg hamarosan. De ahhoz nézzük t az auráról szóló részt légyszi!
Ja, a gömbről: a méretét kísérletezésképpen érdemes lehet megpróbálni változtatni. Ha ásra nem is jó ez a "gömbözés" visszafoghatod vele a dühödet! (ez esetben tartsd a tested mellett leeresztve a karod, különben hülyének néznek!)
