Itt egy cuki videó (több is van a linkben, nekünk az aids-kampány reklámja "témábavágó"):
http://homar.blog.hu/2007/06/15/p99316#more99316
No, várni kellett, de most megírom!
Szóval: a vodoo-babán keresztül illusztrálom a varázslás e fajtájának működését. A voodoo vallásról is ejtsünk azért pár szót, mert megérdemli:
A voodoo Afrikából származik. A lényege, hogy a "jó" szellemi lényekhez (szellemek, istenek, démonok) nem imádkoznak, mert minek, hiszen azoknak úgyis az a dolga, hogy segítsenek, hát nem? Ellenben ha áldozatot mutatnak be a "gonosz", pontosabban ártó létezőknek, annak két oka lehet: a) el akarják érni, hogy rájuk ne haragudjanak, konkrétan nekik ne ártsanak. b) a pusztító természetüket egy adott irányba fordítsák. Ennek egy módja a voodoo-babák alkalmazása.
Szóval a tárgyra térve: a voodoo-baba készítésekor nem egyszerűen a célszemély "pontos" mását kívánjuk létrehozni, ó nem! A baba a rítus során magává az emberré válik, azonossá válik vele, tehát - hitük szerint - ami a babával történik, az a személlyel történik, tehát a hús-vér testtel. Itt szándékosan nem volt a mondatban is.
No, ogy készül egy ilyen baba? Először is kell egy alap. Régen háncsból csinálták, de ma már bármely boltban kapható cucc megteszi, de jobb, ha magad dolgozol vele minél többet, hogy minél több közöd legyen hozzá, "hogy belesződd a szándékodat".
A babát ezután úgy kell formálni (vagy úgy kell kiválasztani), hogy külsejében hordozza a célszemély jellemző jegyeit. Ilyen lehet a hajszín, a telt és mosolygós ajak, szemszín, ruha stb.
De ez még mindíg csak a valóság másolása, nem pedig annak teremtése. Ahhoz, hogy a baba azonossá váljon az alannyal, annak testének egy része is szükséges. Ez lehet egy hajszál, vagy testnedv (vér, nyál, ondó). Ezt a babába helyezzük (konkrétan a belsejébe), legalábbis alapesetben. Ha táposak akarunk lenni a baba ruháját a célszemély ruhájából csináljuk, a haja a célszemély levágott hajából legyen stb. Légy kreatív, és élj a lehetőségekkel! A drága mojo nem véletlen kéri meg az árát.
Végül a babát tűkkel szurkálják, és lánggal (ygertya, nem tábortűz! csak finoman!) perzselik. A baba elégetése, csonkolása tudtommal nem szokás, csak holywoodi klisé.
A dolog elmélete az, hogy amit egy ember megérint, amivel huzamosabb kapcsolatba kerül, azon rajta hagyja a "lenyomatát", az aurájának egy részét, vagy lenyomatát. És ez a lenyomat olyan, mint a frissen levágott haj, vagy testrész: még él és ugyanúgy működik, mintha a helyén lenne. Ráadásul az elv szerint amíg ez "aktív" addig valamiféle kapcsolat áll fenn a test egésze és e között a lenyomat között. A kötődés pedig annál erősebb, minél tovább érintkezett vele a személy (elsődlegesen az egyszeri folyamatos időtartam számít, aztán a gyakoriság, és végül talán az érzelmi kötődés). az érintkezés alatt lehetőleg bőrfelszíni (pl. tapintás) érintkezést kell érteni. Az is lényeges lehet (az erősség szempontjából), hogy a test mely pontjával érintkezett. Pl. kézben, vagy meleg ponton (szív felett) tartva jobbak az esélyeink, mint ha a lábán hordta.
Következő téma-bejegyzést az aurának fogom szentelni. (szerkesztés az inga - 0. rész után történt!)
