A bolygó-vizualizáció közben eszembejutott, ha bármit el lehet képzelni, hogyan működik a képzelet? Valóban megfoghatatlan a gondolat? Ha a részünk ugyanúgy elérhető, és szubjektíven vizsgálható, mint kihasználatlan izmaink?
Próbálkozzunk szöveggel. Gondolkodjunk magunkban. Szavakat, mondatokat gondolunk egy problémáról, gyorsabban, min ahogy ki tudjuk őket mondani. De legalább a mondat közepén éreznünk kell, hogy akkor is tudjuk, mi lesz a megfogalmazott mondat - gondolat - ha innentől nem fejezzük be. Változtat-e ez valamin? Felgyorítható-e a gondolkodás? Mennyire "tömöríthetjük" az információt? Elérhetünk-e olyasmit, mint a gyorsolvasás?
Az én válaszom (természetesen?) az igen.
A gondolat "kvantált", csomagokban létezik. Pulzáció az elmében. Irányíthatjuk útját, érezhetjük helyét. Ugyanakkor összetett és pillanatnyi.
Ez a kép meg kimaradt:
A hölgy farncia, szépségkirálynő (kivételesen megérdemelten), és a "Halhatatlanok - és élők" (Immortel - ad vitam) c. filmben szerepelt. A sármos fickó filmszínész, és baromijól mond verset. És azt tudtátok, hogy Anubis egy másik, hasonlóan ktyafejű isten, Upaut helyét vette át az egyiptomi mitológiában?
