Hogyan határozzák ezt meg? Mit jelent ebből következően?
1. lépésben akkor nyilvánítanak biztonságosnak egy anyagot, ha a kísérleti állatoknak csak 50%-a hal bele. Fasza. Arról nem is szólva, hogy a kísérleti állat nem ember. A legdurvább példa, amit ismerek a különbség szemléltetésére a repceolaj: Indiában (és egyáltalán a távolkeleten) nem volt napraforgó, így ezt használták (és használják a mai napig), és nincs semmi bajuk tőle. Ellenben a tudósok (milyen okosak bírnak lenni t. akadémikus barátaink, oh) kinemesítették a repcére jellemző olajtípust mindenből (kivéve az iparinövényeket), mivel EGEREKRE minden mennyiségben halálos. Ennyit az "egzakt és tökéletes" tudományról.
Ide kívánkozó megjegyzés, hogy a repce olaja, amit oly' nagy gonddal nemesíttettek szarrá az ember esetében regenerálja az idegrendszert! (nem az idegsejteket, hanem a gliasejteket - bővebb (elegendő) infó ezen sejtekről a középiskolás bioszkönyvekben található)
2. lépésben tartamkísérleteket végeznek. Ez régen egy megbízható 1.5 éves utóvizsgálkatot is tartalmazott, de ma már ilyen sehol sincs, max. 1 hónap tesztelés (fogyasztás/tartós kitettség, emberen) után adják meg az engedélyt, amit soha nem vizsgálnak felül (kivéve extrém eseteket, ahol a nép jelentős százaléka megbetegszik/meghal tőle). Ez azt jelenti, hogy a hivatalosan meghatározott határértékek arra vonatkoznak, ha az adott hatásnak igen rövid ideig (pár óra), vagy nagyon ritkán (évente 1-3 alkalom) vagy legfeljebb kitéve. Egyébként úgy jársz, mint a veszélyes hulladékot szállító kamionosok, magasfeszültségű vezetékek közelében lakó emberek stb. Megbetegszel, és jó esetben hosszas szenvedés (és drága gyógyszerek miatti abszolut eladósodás) után meghalsz.
