Nem sok konkrétumot tudok róla, bevallom. A "szakirodalma" kb. Uri Geller rendszeres emlegetésére, szkeptikus megjegyzésekre, esetleg esetekről szóló cikkekre szorítkozik, egyetlen könyvet olvastam, ami másra is kitért.
Nevezetesen arról írt az író benne, hogy a parafenoménok által hajlított kanalakat vizsgálták anyagszerkezeti megváltozásokra, mivel extrém elhajlás mellett sem törtek el ezek a fémtűárgyak (legyen kanál, villa, vagy egyéb). A dolognak nincs semmiféle köze a teshez-tapasztott tárgyak mutatványához.
Általában az esetet úgy írják le, hogy a parafenomén enyhén érinti a céltárgyat. ez az érintés lehet ujjheggyel a kanál két vége, vagy az egyik végénél marokkal fogott kanál hajlítandó felületének egyik oldalt történő simítgatása (igen nagy erőfeszítést igényelne így eldeformálni egy evőeszközt, aki nem hiszi kipróbálhatja oötthon).
A csalás lehetősége nagy, videofelvétel és profi bűvész jelenléte ajánlott egy igazi tesztnél.
A meghajlás mértéke lehet akár többszöri körbehajlítás is. (A normál evőeszközök kb. 180 fokos hajlításnál már hajlamosak eltörni).
A tapasztalat szerint állítólag hőmérsékleti növekedést és elektromos anomáliákat is mértek. A fémben pedig a szokásos fémrács-struktúra állítólag átrendeződött, mintegy "megfolyt". A szerző szemétlerakatokban fellehető régi buszroncsoknál vélt hasonlót megfigyelni, vagy olyan karosszériadeformációknál, melyek gömbvillámmal való találkozásnál jöttek létre.

Amit én ajánlok, ha iléyesmivel kísérleteznél: az erőd fókuszált az ujjaidba. Mivel nem vagyunk profik, és nem is mutatvűnyosként kívánunk fellépni megelégszünk fél-eredménnyel is, így nyugodtan fogjuk meg a cuccot kétkézzel, és fejtsünk ki rendes erőt, mint normális esetben. A fő különbség, hogy az elméletileg létrejövő deformációra koncentráljunk, mint cél (az anyagszerkezet megváltozására és az elérendő alakra). Ezen kívül pedig NE puszta erőből hajlítsuk a fémtárgyat (fontos, hogy fémnek kell lennie, bár a tapasztalatok nyilván más esetben is felhasználhatóak kellő kreativitással), hanem lassan növeljük a hajlításra fordított erőt, hagyjuk, hogy szinte magától hajoljon meg a tárgy.
Ílymódon korlátozott eredményként elérhetjük, hogy olyan esetben, amikor eddig feladni kényszerültünk volna elérünk eredményt.
Szóval hagyjuk, hogy a tárgy "magától" hajoljon, ez az én egyetlen tanácsom - bár továbbra is izmainkra kell majd hagyatkoznunk, de kevésbé fáradunk el, és némileg jbb lehet az elért erdmény.

Sajna ez minden, amit én ebben atémában felajánlhatok.