3. fejezet
Át a radioaktív sivatagon. Tudom, hogy radioaktív, mert összes pénzemért cseréltem egy Geiger-számlálót pár paraszttal, de egyszeren nem érzem a hatását. Talán ez a normális szint, bár a számláló szerint igen magas. Ennem, innom nem kell, nem érzem szükségét. Csak akkor vadászom, ha megsérülök. Gekkók, ezok a fránya gyíkféllék szabadon bókásznak, és néha csapatosan, így igencsak előfordul, hogy megsérülök. Szerencsére gyorsabb vagyok náluk, így ha nagy a baj el tudok menekülni előlük.
(pár nappal később)
Megláttam egy családot. Szinte semmilyük nem volt a ruhájukon kívül, mégis beléjükkötött pár nagydarab fickó. Robotnak néztek ki, de emberek voltak. Na jó, az egyikük tuti kiborg. Túl nagy volt, túl fémes a hangja, és a fegyverei... Még én sem bírnám el. Rövid úton elintézték a nyomorultakat, aztán leléptek. Engem is észrevettek, de úgy tűnt, nem számítok nekik. Kíváncsi lennék, akkor mi közük volt a csórókhoz. Átkutattam a testeket is, de egyáltalán semmi használhatót nem találtam. Ezért elindultam vissza, Arroyoba. Mégsem járja, hogy ilyen dolgok történnek, és nekem senki nem szólt róluk!
Ám a nyanya meg sem hallgatott, csak jött a panaszáradattal, hogy meghalt ennyi ember, annyi állat, én rám meg nem lehet számítani, aki egyetlen reménységük, minek jöttem vissza stb. Mon'tam volna neki, miért jöttem vissza, de kilökdöstek a hídra, higy menjek vissza. Francba!
4. fejezet - az élet máshol sem jobb
Alig értem el az első házakat (valódi házak! Na jó, csak egymáshoz támasztott fémlapok, de akkor is sokkal tartósabbnak néz ki, mint Arroyo sátorvárosa), egy részeg alak állított meg. Kikerültem volna, de nagyon erősködött, lehellete is lenyűgöző volt, végül a kezében szorongatott molotov-koktél győzött meg. ogy honnan tudok én ilyen szaakat?!
- Id'gen! Id'gen, nked útbaigazítás kell! Mint jó barát, a Te jó barátod, én meg is adom neked pér csingiling érméért, azzt biza'! Phil is megmondhatja, nemgaz Phil, gyere ide, mond meg nekije! - Phil egy 5éves forma kölyök bizalmatlanul odabiccentett biztonságos távolból. Aztán ment vissza játszani. Mikor megfordult, láttam a kezében a plazmagránátot.
Eltrécseltünk hát az ismeretlennel, és ha már költötem rá bedobtam Vic nevét. Hallott róla, a háza/boltja kicsit arrébb van, odafelé útbaesik a "fürdőház", ahola barátnője dolgotik. Na, rögtön tudtam, ide be kell néznem!
Elsőre azonban még odáig sem jutottam el, megláttam ugyanis egy boltot, a cégéren Dunton's állt. Egy ikerpár vezette. Sok jóféle húst tartottak, bár a modoruk nem volt éppen megnyerő. De mivel utolsó filléreimet is elfogytak, hát gondoltam abból baj nem lehet, ha megkérdem, nincs-e valami munkájuk számomra. Manapság ki mástól várhatna ilyet az ember, hát nem? Végigmértek, mint a kétfeű marhát szokás, majd at "javasolták", legyek Torr legelőjén naplementekor. Végülis miért ne?
A fürdőházba lépve a magát "Madame"-nak nevező nő hosszasan kezdte sorolni az ajánlatokat, de az első mondat után otthagytam, nem ő volt a keresett személy. Nyitogattam sorra az ajtókat. Bent lengén öltözött lányok szappanoztak férfiakat, esetleg egymást. De egyik sem volt Ő. Végül egy helyes, pucérmellű szőke képében akadtam rá. Nem is érdekelt, kicsoda, becsuktam magam mögött az ajtót, és javasoltam egy kis eh-heh-t. Ő meg javasolta, hogy beszéljek a Madammal, vagy magammal szórakozzak. Erre mentve a helyzetet kérdeztem, nem-e ő Vic "ismerőse", és kiderült, hogy az. Meg az is, hogy Denbe ment, és már 2 hete nem hallott róla, pedig ennyi idő után vagy hazaeszi a fene, vagy üzen legalább a szerelője.
- Ja, gondolom mindent megszerel - csúszott ki a számon.
- Remek szerelő, az én emberem, ha adod az alkatrészeket, bármit összerak! - beleegyezően bólogattam megszorítva a kezét. Ő búcsút intett, én távozni kényszerültem. De legalább tudom, merre kell továbbmennem! Addig viszont el kéne ütni az időt valahogy.
Vic háza egy szemétdomb volt, mindenféle dolgok egymásra pakolva. Viszont volt egy puskája. Hát nem egy Vindicator-minigun, de annyi baj legyen. Elraktam egy "rádió" nevű kütyüt is, a leírás szerint - volt mellette! - hasznos szerkezet lehet, ha sikerül működésre bírni. Majd Vic megmondja, vagy kiverem belőle. Elvégre lehet, hogy meg kell menteni, és egyetlen hős sem dolgozik ingyen! Mivel kivételesen éhes voltam, és a Duntonokkal már ismerősöknek tekinthettük egymást benéztem a házukba, és kifosztottam a hűtöt. Hát mondhatom, volt ott mindenféle húsféle! Egy fél marha és egy egész kutya már be sem fért a polcokra, ott rohadt a földön.
Betértem a kocsmába, hogy elnyomjam a hányingerem pár itallal (egy egész rekesz sört és pálinkát vettem későbbi használatra). Egy jóképű fickóval elegyedtem beszélgetésbe közben, pár ital után már nem csak a bicepszét villogtatta, és anekdotákkal villogott, hanem bemutatott pár trükköt (pl. hogy kell rendesen lefejelni egy embert (hogy ezért borotválta-e kopaszra a fejét, vagy alapból kopaszodott ki tudja?): nem nyakból kell mozdulni, hanem a hátadat kell ívbe feszítened).
Az idő úgy eltelt, máris menem kellett. A dunton fivérek már vártak, kicsi csínükkel. Bogáremberekkel kellett ijesztgetnem Torrt. Pontosabban két óriásskorpió olóját a karomra húzva magam kellett ráijesztenem, mintha a legendás szörny lennék! Semmi gond nem volt, bár később megtudtam, hogy a csel közben elhajtottak pár teenet, de hát ilyen az élet...
Mindenesetre a kapott pénzből kiváltottam a motelben rabszolgaként dolgozó Sulikot, kezébe nyomva felesleges lándzsáimat, bár ő szívesebbn hurcolta bazi harci kalapácsát, de az mégsem távolsági fegyver... Mivel itt már nem igazán voltam kívánatos átmentünk a város másik részébe, ahol a vadászok laknak átutazóban. Jó megoldás, legalább nem csinálnak so zűrt :) A motelből kifelé menet a tulajdonos öregecske mamukája még utánam jött ugyan még megkérni, hogy ha van lehetőségem kutassam fel a férjecskéjét, aki valami geckofészekbe kalandozott feltehetőleg radiaktív hulladékok környékén - azaz erősebbé, nagyobbá mutálódhattak az eredetileg is gusztustalan lények. Francnak van kedve kockára tenni az életét, de minden új pont a térképen egy újabb lehetőség, szóval nem zavartam el.
A vadászoknak valami patkánykirállyal akadt dolguk. Ez sem izgatott fel, oldják meg maguk. De mivel ezt szvá is tettem már nem adták oda a kulcsot csak úgy, hogy közelebbről megvizsgálhassam a lezárt területen dekkoló dögös kocsit. Szerencsére a tárgyalások az őrrel végül kielégítően zárultak. Odalent pár szétrágott tetemen kívül nem sok volt, a patkánykirály meg szerintem csak városi legenda. A kocsinak csak egy ép alkatrésze volt, kár érte, de azt eltettem (egy feszítővassal kellett kibányásznom, de talán idővel összerakhatok egy működő példányt, vagy mi. Különben is, minek vettem magamnak rabszolgát?!? Végül innen is leléptem. Következő állomásom Redding volt - ez volt legközelebb ismert helyiség a térképen. Sajna ott a ázak fosztogatásától eltekintve nem sok érvényesülési lehetőségem akadt, de jönnek még az én utcámba! (Mindenestre Suliknak szereztem egy géppisztolyt, és az összelopkodott cuccokból vagy 5000$-t összeszedtem, szóval végülis megérte. Következő úticélom Vault City. Valószínűleg nem a 13-as, de jó eséllyel találhatok infókat róla...
